Ilonka Anna

Interjú Ilonka Anna BL írónővel

weboldala: ilonkaanna.hu

Március 30-a van, már visszaszámolok a Songkran-őrületig, amikor a BL csoportban valaki tettestársakat keres, hogy egy repülő gyomrába elbújva, együtt szökjenek oda.

Csodálkozásomra van jelentkező, aki tényleg utazik, chat csoportot csinálunk, és a tagok között feltűnik Ilonka Anna neve, én pedig ráírok privátban:

Riporter: „Egy ideje önkénteskedem a BL HunSub csapatában, és az egyik dolog, amit Kon Chai szeretne tőlem, azok az interjúk a magyar BL és LMBTQ+ írókkal Éééésss úgy láttam, te pl írsz.”

Anna: „Igen, nemsokára megjelenik a 4. könyvem! 😊”

R: „Tudom, megnéztem 😊”

A: „Szóval szeretnél egy interjút?”

R: „Igen.”

A: „Nyugodtan írj össze kérdéseket! 😊 Akár Bangkokban is megejthetjük! 😊 Az ütős lenne!”

R: „Hja, az ütős lenne, de ott dolgozni? 😊” – nem akarom elrontani senki nyaralását, vagy terhére lenni, de Anna ennél lazább:

A: „Simán! Több kávé mellett! 😊 Kaland az élet!”

Persze, hogy nincs időm a konkrét kérdéseket megírni, de a kapcsolatot tartjuk, és végre április 12-e délutánjára mindenki megérkezik Bangkokba. Próbálunk egyeztetni, ki merre programozik, milyen eseményen érdemes részt venni, és hol tudnánk összefutni azokra a bizonyos kávékra, de messze vagyunk egymástól, a közlekedés pedig lebénult.

Végül azért küldünk egymásnak képeket magunkról, és láss csodát, április 13-án kiszúrom Annát és csapatát a tömegben. Örülünk egymásnak, a Songkrannak és BL-színészek ingyenes fellépéseinek. Egy kis traccsolás, sztorizás után elköszönünk egymástól, hogy a kiválasztott programokra odaérjünk.

Április 16-a van, ezzel vége az ünnep hivatalos részének (óév utolsó napja, átmeneti nap, új év első napja, április 13-14-15-e) kinyitnak a hivatalok, irodák és ami eddig zárva volt. Az utcák tiszták, járhatók, újra van tömegközlekedés és taxi – így mi is megbeszélünk egy „interjús kávét” Annával és anyukájával. Beülünk egy gyorsétterembe hűsölni és kikíváncsiskodom magam:

R: Nekem elég új a BL (Boys Love) műfaj, egy éve, egy K-Dráma csoportban olvastam a rövidítést, és mivel nem értettem, miről van szó, meg kellett kérdezzem. Te hogyan találkoztál vele? És hogyan lettél BL szerző?

A: Tulajdonképpen én is véletlenül futottam bele, de azután már tudatosan kerestem és több sorozatot is megnéztem. Mivel érdekelt a téma, olvasni is szerettem volna. Hazánkban viszonylag kevés ázsiai LMBTQ regény jelent meg, ezért minden létező lehetőségre rákerestem, többek között a Wattpadra. Olvastam magyarul webfordítással, de olyan írást nem találtam, amit kifejezetten olvasni akartam. Ennek köszönhetően arra gondoltam, hogy akkor írok én magamnak egyet.

Az első történet pont egy A4-es oldal lett, amit még aznap feltöltöttem a Wattpadra, és kértem olvasói visszajelzéseket. Sokan biztattak, főleg, hogy hosszabb történetet írjak. Nekem akkor az az egy oldal is hosszúnak tűnt.

A következő két év alatt tizenhárom történetet írtam meg. Rengeteget segített a fejlődésben, belejöttem a karakterbővítésbe, és minden megjegyzést építőjelleggel fogadtam.

R: Akkor először novellákat írtál és később jöttek a regények?

A: Én csak történeteknek hívom őket. De ha nevén kellene nevezni, akkor kisregénynek, majd regénynek mondanám. 😊

R: 3 könyved jelent meg eddig, amik egymás folytatásai.

A: Az első két könyvem duológia, a harmadik pedig önálló kötet. Sorban a: Gondoltad volna?, Ezt akartad? és most az Itt a vége? A borítókat a tetoválóm: Barbi tervezte. (R: Barbra Tattoo, Tarjányiné Tóth Barbara)

És mutatja a könyvborítót a karjára tetoválva.

R: Tudatosan folytatást szerettél volna írni? Könnyebb egy meglévő világban írni még egy történetet?

A: Túl jól sikerült a mellékkarakterem! – és megint nevet. – Az első regényem mellékszereplője szó szerint önálló kötetet követelt magának.

R: A készülő, negyedik könyvről mit lehet tudni?

A: 2026 nyarán fog megjelenni az Áll az alku? A borítóterv szintén Barbi munkája és hamarosan előrendelhető lesz, júniustól. De már dolgozok a következőn.

R: Sok pozitív visszajelzés kaptál az olvasóidtól, miért vettél részt akkor írói tanfolyamon is? Tudott újat mondani? Milyennek találtad?

A: Az első tanfolyamon hobbiíróként vettem részt. Fejlődni akartam, ezért Barbi javaslatára elmentem a „Magyar Íróképző” írókurzusára. Nagyon sok hasznos információt kaptam, ami másként nem lett volna elérhető, nem csak az írásról, hanem a könyvkiadásról is.

Azóta írótáborok rendszeres résztvevője vagyok. Kapcsolatokat építek, hasonló érdeklődéssel rendelkező emberekkel ismerkedek, beszélgetek.

Egy tábor alkalmával ismertem meg a jelenlegi szerkesztőmet is. A helyszínen megvette az első regényemet, és két nap alatt kiolvasta. Folyton jött a kérdéseivel, amitől nagyon zavarban voltam. De ez nem akadályozta meg, és elérte, hogy vele akarjak dolgozni. Ne értsétek félre, én nyaggattam, ő pedig hajlott rá.

R: A Wattpad után miért fordultál a könyvkiadás felé? Köztudottan nehéz dolog Magyarországon a könyvkiadás és a magánkiadás. Arról nem beszélve, hogy ezek a könyvek csak lefóliázva jelenhetnek meg. Szinte mindenki álnéven ír, te pedig a valódi neved és arcod adod a könyveidhez.

A: Anyukám azt mondta: Aki nem mer, az nem is nyer. Döntöttem és megléptem. A kezemben akartam fogni, tartani a saját nevemmel ellátott könyvemet. Ennyire egyszerű – mondja nevetve.

R: Mennyire számkivetett Magyarországon az LMBTQ+ zsáner? Ciki vagy nem ciki? A világon szinte mindenhol a filmekben, sorozatokban – nem szeretem, de ez a szó van rá – „érzékenyítés” folyik LMBTQ+ téren. Pl. majdnem minden BL sorozatban vannak BL rajongó/shipper lányok, és elhangzik, hogy ez menő dolog. Egyre több országban alapjog az azonos neműek házassága, Magyarországon meg ellehetetlenítik a pride-ot, fóliázzák a könyveket.. ☹

A: Remélem, nemsokára megváltoznak itthon a dolgok.

Anya a kezdetektől támogat, tudja, hogy LMBTQ+ témájú történeteket írok.  Bár ő sokáig nem olvasta a műveimet. Mint anya, nem akarta tudni, hogy mi jár a fejemben, szexuális téren. De megígérte, hogy az első megjelent regényemet kiolvassa és úgy is lett. Amikor becsukta, csak annyit kérdezett, hogy: Hol a folytatás?

(R: ha mondhatom, akkor Anna anyukája igencsak vagány, volt kitől örökölni.)

R: Ezt most nem egészen értem, hogy „mi folyik a fejedben ezen a téren”?

A: A szexjelenetek miatt – gyújt fényt nálam is. – Az élet természetes velejárója. Én akkor szeretek egy regényt, amikor jelen van benne – valamilyen formában – a szexualitás. De kihangsúlyozom, ez szigorúan az én véleményem.

R: Ahhhaaa... Sajnos sokszor olvasom, hogy azzal vádolják a BL műfaj kedvelőit, hogy a csak a szexjeleneteket akarják. Én azt várom az írótól, vagy a sorozat készítőitől, hogy épüljön fel az a feszültség, amit egy ilyen jelenet felold. Éljem át érzelmileg ezt a hullámvasutat.

R: És erről jut eszembe a ship-kultúra – aminek előnye az lenne, hogy egymást jól ismerik, kiépült a bizalom, könnyebb az intim jelenetek eljátszása.

És az, hogy a GmmTV arról ismert, hogy nagyon „tisztán és a színészeire vigyázva” készíti a sorozatai intim jeleneteit. De ezzel egyben elvesz az eredeti történetből.

(A színészek maguk is hangoztatják, hogy érettebb karaktereket, reálisabb történeteket szeretnének, ahol tényleges színészi kihívásokkal találkoznak – azaz többet vállalnának.)

Mi a helyzet a shipekkel? Van kedvenced?

A: Nekem sem tetszik a ship-kultúra, de eltudom fogadni, hogy külföldön ez így van. Nekem Yin-War páros a kedvencem, az első BL-ek között láttam a Love Mechanics sorozatot.

R: Láttad War-t a Songkranon?

A: Igen, 5 méterről – és sugárzik a boldogságtól, ahogy mondja.

R: Tulajdonképpen miért is jöttél Thaiföldre, Bangkokba és a Songkranra? Van ennek valami jelentősége? Hogy éreztétek magatokat?

A: Látnom kell, hogy miről írok. Tapasztalni, figyelni. Vissza fogok jönni, még egyszer a Songkranra, mert nem tudtam, ezt még egyszer majd át kell élni. De a Songkranon kívül is. – Én utólag (már május 3-án) a chaten tudom meg, hogy már most vágyik vissza, megfertőződött Thaifölddel. 😊Viszont a „Látnom kell, hogy miről írok” részt nem fejti ki, én csendben egy 5. könyvet vizionálok.

R: Kicsit talán elavult műfaj a könyv, sok online tartalom jelenik meg szuper grafikákkal, képi világgal, sokkal több embert érnek el. És neked grafikai vonalon ott van a csapatodban Barbi. Gondoltál a „történeteid” vagy a könyveid ilyen formában átdolgozására, újra kiadására? Vagy egy GmmTV sorozatként?

A: Nem. Munka mellett minden szabadidőmet elviszi az írás és a könyvkiadás. Erre nem lenne kapacitásom.

R: Akkor tulajdonképpen csak szerelemből csinálod? Mi a civil foglalkozásod?

A: Nem vagyok ilyen lehúzós típus. Ha a könyvekből annyi bevétel jön, hogy fedezze a következő könyv kiadását, akkor én már elégedett vagyok.

Applikáció-fejlesztéssel foglalkozom. Munka után pedig írok.

R: Tudtad, hogy gyakran pl. a GmmTV, Domundi stb a FanFic (rajongói fantázia történetek kifejezetten a kedvenc színészeikre vagy karaktereikre szabott történetekkel) és online írói oldalakon, mint a Wattpad keresi a következő történeteit? Feldolgoznak mind már megjelent és közkedvelt történeteket, mind új, eredeti történeteket. Ez utóbbiakat be lehet küldeni értékelésre, a kiválasztott művek bekerülnek egy portfolióba, felkínálják a színészeiknek, rendezőiknek. Az így véglegesített történetek lesznek következő évi LineUp-ban.

A: Nem, erről nem tudtam, de lehet, hogy utána nézek.

R: Jó lenne, szívesen látnám :D

Itt ért véget a beszélgetésünk – a helyszíni interjú a BL fővárosában, Bangkokban –, majd tuktukvadászattal folytattuk, hogy megnézzük a világ legelső és legmenőbb Muay Thai stadionját. Nem okozott csalódást, és remélem, lesz még folytatás.

Villámkérdések:

Kedvenc étel: Túrós csúsza, sósan, szalonnával és rengeteg tejföllel.

Kedvenc hely: Meg voltam győződve, hogy nekem a Balaton a minden. Most viszont azt mondom, hogy Bangkok.

Kedvenc színész: Ez kérdés? Yin Anan Wong…

Kedvenc karakter: Vee Vivis 😊

Első LMBTQ+ élmény: Jó kérdés. Valamelyik sorozat volt, ami sikeresen magába szippantott.

Mi tetszett legjobban Thaiföldön: Minden. Az elfogadás, a légkör, a mentalítás.

Mi az, ami nem tetszett Thaiföldön: Létezik ilyen?

Olvasás vagy sorozat inkább: Egyszerre a kettő.

Legunalmasabb dolog a világon: Én sosem unatkozom, ezért nem nagyon tudom a választ.

Köszönöm

Én köszönöm a lehetőséget!

Anikó