Scarlett Wolf

A júliusi legnagyobb hőségben az irodai klíma csúcsra jár, a csajok fáznak és kardigánban ülnek, én az izgatottságtól kimelegszem és kipirulok. Scarlett Wolftól kérek épp e-mailben interjút, elismerve, hogy nem hozzáértő vagyok, inkább lelkes amatőr. Cserébe alkalmazkodom időben és térben, hogy neki kényelmesebb legyen.

Meglep a gyors és pozitív válasszal, mohón a másnap esti szabadidejét foglalom be, és bár Svájc szépséges hegyei közt is szívesen látna, - ahol egyébként emberi hőmérséklet van, 17 fok - maradunk az online felületen.

Nem ragozom, de mindketten odatesszük magunkat, hogy végül létrejöhessen a beszélgetés, hálás is vagyok érte.

R: Próbáltam felkészülni az interjúra és meglepően sok minden található rólad az interneten.

A hivatalos szerzői oldalad: Főoldal - Scarlett Wolf mellett találtam pl. egy NOOL cikket:

Rizsföldektől a szamurájokig: íme a nógrádi írónő, Scarlett Wolf rendkívüli története.

Illetve Wattpadon novellákat és a két kiadott köteted ajánlóját, ezeket itt linkelném, ha megengeded, hogy minél többen megismerjék:

ScarlettWolfOfficial - Wattpad

R: Kezdjük az elején, hogyan találkoztál a BL (BoysLove) műfajjal, milyen tartalmakat fogyasztasz? Van kedvenc BL?

SW: Élőszereplős tartalmat alig fogyasztok, az első BL is egy anime volt. Azt hittem, egy romantikus történet lesz, a főszerepben egy rózsaszín hajú, szoknyás lánnyal… de ő fiú volt! Azt mondtam magamnak, hoppá, maradjunk csak itt. 😊 És tetszett.

Sokat néztem fiatal koromban az Animex műsorát, abban pl. a Gravitation volt az egyik kedvencem. Igyekszem az élő szereplős tartalmakból a klasszikusokat megnézni, most is legalább 17 ablak van megnyitva, pl. a KinnPorsche…

R: Mivel erős a kötődésed és sok az élmény a japán utazásról, gondolom, a japán klasszikusok azért megvannak? My beautiful man, The end of the wold with you? Tokyo in april is?

Scarlett csak mosolyogva csóválja a fejét.

SW: tényleg nem ismerem őket, főleg japán animét és manhwát,néha fanfictiont is olvasok, pl. egy Slash nevű bloggert -igen, Slash, mint a gitáros. A további szabadidőmben még kártyázunk, amit nagyon élvezek. Az ehhez szükséges japán szavak már egészen jól mennek.

Van is egy történetem ezzel: Többen kérdezték tőlem, hogy láttam-e már jakuzát. Japánban már egyre elfogadottabb a tetoválás, sokan ki vannak tetoválva, lehetetlen megmondani, hogy jakuza-e valaki. De most már merném azt mondani, hogy láttam jakuzát.

R: Egy évet töltöttél, töltöttetek a férjeddel japánban…

SW: Mostanra már 1évet és 2*3 hónapot. – mondja büszkén és lelkesen. 😊

R: Németországból indultatok, egy évet éltetek kint, aztán Svájcba mentetek. Miért alakult ez így? Ha valaki kivándorol egy országba és ott egy évig boldogul, szereti, miért nem marad ott?

SW: 1 éves vízumunk volt, ún. Workingholyday, ez lejárt és ezt ott nagyon komolyan veszik. Munkát találni is nehéz idegenként japánban, kivétel, ha jó diplomád van. Azon kívül már szerződésünk volt Svájcba. Ha minden jól megy, akkor jövőre fogunk tudni kiköltözni Japánba. Mindketten nagyon motiváltak vagyunk a párommal.

R: Gondolom a nyelvtanulás is kihívás. És japán híres arról, hogy az emberek végkimerülésig dolgoznak, elalszanak a metrón vagy a parkokban a fáradtságtól. Fel vagytok, fel lehet erre készülni?

SW: A gaidzsinoktól (= idegen, külföldi) szerencsére kevésbé elvárt ez a munkamorál. Azon is meglepődnek néha, hogy ha egy külföldi ismeri az etikettet, meghajol. Furcsa volt, hogy ha bemegyek valahová, ne én köszönjek elsőnek, hanem várjam meg, míg a boltos -ahogy náluk illik – köszöntsön, mint vevőt. De mostanra annyira megszoktam, hogy „itthon” át kell állítanom az agyam, hogy oké, Európában vagyok, viselkedjek.

R: Megkérdezhetem, mi a civil foglalkozásod? Gondolom a diplomát a japán utatok után megszerezted.

SW: A diplomámat jövőre fogom megszerezni, ez az oka, hogy jövőre tervezzük a kiköltözést. Történész leszek, és ezért is tett rám nagy benyomást az utazásunk okinawai szakasza.

R: Visszakanyarodnék oda, hogy összesen több, mint egy évet töltöttetek japánban és ez alatt született meg a két könyved. De hogyan lettél olvasóból író?

SW: Részben óriási szerencse kellett, hogy Tik-Tokon rátaláljak Halász Emesére, és az ÍróMentor Programra. Ez 2023 október-november környékén volt, ekkor döntöttem el, hogy „én kiadott író leszek”, és utána jött Emese, mint egy isteni ajándék. Aztán ’24-ben jelentkeztem a programba, mert hát üres zsebbel csak nem kéne. Aztán szerencsémre be is kerültem, elkezdtük az írástechnikát, ami szerintem alap lenne mindenkinél, és végül még ez év decemberében be is került a novellám a Feelings című novelláskötetbe.

R: És 2024-ben már meg is jelent a Te következel I.– Alexander szemszögéből és a Te következel II. – a történet folytatása Haru szemszögéből. (Egyébként mindkettő E/+, és váltott szemszög.) Pedig sokszor hallani, hogy Magyarországon nehézkes a könyvkiadás – persze több módja van. És mennyire kevés marad az íróknál a haszonból, épp ezért sok író saját kiadót alapít.

SW: Számomra a kiadás nem volt nehéz, egy hibrid szerzői kiadásban vagyok. Egyedüliként INK Talent Rendhagyó Kiadói logóval a könyveimen. Tény, hogy a hagyományos kiadásban 3-10% marad a szerzőnél, és itt a 10% már nagyon jónak, ritkának számít.

Jó szakemberekkel kell együtt dolgozni, a szerkesztő, a borítótervezés, minden pénzbe kerül, de nem válthatja ki őket az AI. Az AI-t nem szeretem, ne írjon, mert nem tud. AI generálta apróságokat néha én is felteszek a facebookra, pl. közös képet a szereplőimmel. De AI generálta dolgot nem adnék el pénzért.

R: Rákerestem és megtalálhatók a könyveid a Librinékl, a Bookline-on és más könyvterjesztőknél is. A magyar szabályoknak megfelelően, fóliázva jelennek meg?

SW: Tudomásom szerint nincsenek fóliázva a könyvek, de a +18 kötelező jelölés feltüntetésre került – és mutatja is lelkesen. Szépek a könyvborítók. – Volt egy kérdőív, ahol volt olyan kérdés is, amit egyszerűen értelmezni sem tudtam. Arra pedig, hogy „népszerűsíti-e” nemmel válaszoltam.

Egy kulisszatitok: Alexander azért lett német, mert Németországban legális az azonos nemű párok házasságkötése. 😊 Haru karakterét valahogy nem akart nekem megszólalni, amikor egy kártyapartin megláttam a férjemmel játszó idegent, megszületett egy újabb jelenet és így vált tökéletessé Haru.

R: Érdekes, már az ajánlóból úgy éreztem, hogy Alex és Haru valós személyek. Van személyes LMBTQ+ vonatkozás?

SW: nem igazán, de szeretném visszaadni a műfajnak, amit én kaptam. Széles olvasóközönségem van, részben a japán vlog miatt is sokan ismernek, követnek. Szívesen beszélgetek a rajongókkal és sok visszajelzést kaptam tőlük, hogy milyen jó, hogy ezt meg azt megírtam. Mennyire jó, hogy nem mondtam ki - de kielemezték, - hogy Alexnek pánikbetegsége van.

Ugyanakkor kaptam 2,5 és ½ csillagot is, nem vettem magamra, arra ösztönöz, hogy még jobban írjak.

Az első kötet egy slow burn, finom és érzelmes. A második kötet meg néhol egészen arcpirító és el sem hiszem, hogy én azt leírtam. 😊 Egyébként a második kötetet a telefonomon írtam meg, 90 nap alatt lett készen, amikor úton voltunk. Bármikor és bármennyit tudnék beszélni a fiaimról és a könyvekről, szerelem.

R: Hogyan tovább? Készülsz valamivel?

SW: A harmadik könyv nem japánban fog játszódni, teljesen új történet lesz.

Hamarosan pedig az őszi könyvfesztiválon dedikálok, 2026. október 1-jén, a Hungexpó területén. - Hú most eszembe jutott, hogy az első dedikálásom egy foghúzás után volt! – Aztán 2026. novemberében könyvbemutatóm lesz. Várok mindenkit szeretettel.

Villámkérdések:

Kedvenc étel: Vörösbabos, tejszínhabos süti.

Kedvenc hely: Sendai

Kedvenc színész: Lila

Kedvenc karakter: Nagyon egoista, ha azt mondom, hogy Haru?

Első LMBTQ+ élmény: Gravitation

Mi tetszett legjobban Japánban: A Yosakoi

Mi az ami nem tetszett Japánban: Oszaka, nem az én világom

Olvasás vagy sorozat inkább: Olvasás

Legunalmasabb dolog a világon: Repülőn utazni, alvás nélkül

Idézetek Scarlett Wol könyveiből:

Te következel I.

„…elvégre senki nem volt kíváncsi arra, hogy valaki felelősség és problémák nélkül kalandozik egy távoli országban. Hát mekkora önzőség már ez a részéről, mikor szenvedhetne otthon is.”

„– Aha… Először a tsuyu, utána a kabócák… Miért?

– Üdvözöllek Japánban! – vigyorgott pimaszul Haruki.”

„A nagyapja szavainak emléke. Haruki éppen átélte azt a csodát, amelyre oly sok éven át vágyott, és ami miatt küzdött nap nap után, hogy végre elérhesse. Tudta jól, hogy még ezer meg egy lépés vezet a céljáig, hogy a szenvedélyéből élhessen meg, de az első akadályon már túlesett, és ez végtelen szabadsággal öntötte el a szívét.”

„A fehér ködfátyolként aláhulló zuhatag szemet kápráztatóan gyönyörű volt, ráadásul a felszálló pára úgy ölelte körbe a látogatót, akár egy hideg kabát, amihez foghatót Haruki sehol máshol nem tapasztalt még.”

Te következel II.

„– Igen, fontosak. De... – állt meg egy pillanatra Alex. – Te vagy én?

– Ezt… nem értem – ráncolta homlokát Haruki, mert a kérdésnek semmi értelme nem volt szerinte

 – Ah... – túrt frusztráltan a hajába, mert nem tudta, hogy ezt miképpen lehetne elmagyarázni egyszerűen, majd hirtelen beugrott neki két szó, amik a segítségére lehettek. – Seme vagy uke?”

„A terveit viszont nem akarta feladni, így ezen a reggelen elindult a város egykori katonai bázisa felé, amely reményei szerint egy kis betekintést engedett a sziget történetébe. A megérzésében nem is kellett csalódnia, mivel rengeteg írásos, valamint képi emléket állítottak ki a második világháború végén bekövetkező okinawai csatáról, illetve a sziget megszállásáról.”

„A nagy merengéséből végül a telefonja visítása hozta csak vissza, amin ismét felvillant a Veszélyhelyzeti értesítés felirat pont úgy, mint a múlt évben Otaruban.”

„Az idősebb ujjai lassan lecsúsztak párja mellkasán, majd óvatosan bújtak be a pulóver és a póló alá, hogy végre bőrfelületet érjenek. A halk szisszenés, amit válaszképpen kapott a tevékenykedéséért cserébe izgalommal töltötte el a testét, és ez már annyi bátorságot öntött belé, hogy apró harapásokkal kezdte el tarkítani az előtte elhelyezkedő érzékeny bőrt.”